[1-1]
Mélyen felmordultam amikor egy ellenséges macska mélyen a pofámba karmolt. Viszonzásképpen a fülénél fogva megtéptem,a nyakát a földre szorítottam. Miközben a folytogatást végeztem meghallottam egyik régi riválisom éles nyávogását. Pár méterre volt tőlem,s a már lassan vérré vált porban feküdt. Hirtelen felmerengtek bennem az emlékek. Egy hozzám hasonló fekete macska volt ott. Míg a félholtat néztem a fogaim közt tehetetlenkedő macska lassan kimúlt. Ekkor némi tétovázással a fekvő macskához ügettem. Mancsommal megbökdöstem mire az halkan megnyekkent. Nem éreztem rajta az ellenség szagát,és még soha nem láttam erre. ~ Hasonlít... ~ gondolataim megálltak. Tudtam,kire gondolok,de a nevét már nem tudtam. A szörnyű emlékek előbújtam és vérbe meredt szemekkel méregettem a fekete gombócot. ~ Talán még hasznomra válik... ~ gondoltam majd fogtam magam,és erősen megragadtam a nyakát mire ismét felmordult az "idegen". Egy macska megpróbált rámugrani,azonban én egy könnyű mozdulattal odébb csaptam a mancsommal. Fürge léptekkel haladtam,számban ősellenségemmel. Mikor vagy 50 méterrel a csatától egy vastag törzsű fához értünk durván ledobtam. Nagyot koppant,de nem bántam. Rosszindulatú mosollyal a szemébe néztem. Mikor felébredt lassan megpróbált felállni de sikertelenül. - Jó hogy újra látlak! - köszöntöttem szemtelenül. - Ki is a nagyfőnök? - kérdeztem gonoszul mikor az fejét engedelmesen ledobta a földre.
|
[1-1]
|