|
Témaindító hozzászólás
|
2011.02.11. 16:53 - |
|
[25-6] [5-1]
Ereal Innonencére nézett, majd Danielre.
~Jó hogy ilyen vicces a vezérünk~És alig láthatónan, de elvigyorodott.Summer és Aphrodité beszélgetésére figyelt fel. Megvakarta a fülét, és hallgatózott.- Tényleg vállalnád ezt a kölyköt?-Alig akarta elhinni. Mióta ismerte Aohroditét, azóta, mindeggyik macskának aki kérte hogy tanítsa, nemet mondott. ~Lehet hogy lát valamit Summerben. ~Gondolkodta~Bár benne még én is látok valamit. Vidám kölyök. -Majd letelepedtetta fűben, és elnyújtózott. A nap szőrÉt pillanatok alatt felmelegítette. |
Meghökkent, amikor Summer mekérte hogy legyek a tanítója.-Hát...végülis ha nagyon akarod, akkor leszek a taítód.-Mondta Aphrodité, és kedvesen ránézett a kismacskára.-Majd Danielhez fordult.-Persze csak akkor ha Ön megengedi.-Mondtam, és meghajoltam. |
Megilletődve lepillantott a mancsaira.
-Ömm...-köszörülte meg a torkát. -Még nincs tanítóm, de...mindig is orvos akartam lenni-pillantott fel Aphroditéra ragyogó szemekkel.
-Esetleg, befogadnál növendéknek magadhoz?-kérdezte izgatottan. |
-Igen-mondta szélesen vigyorogva,-és ha tudnád, milyen jól esik!-kacsintott Innocence-re, majd Summerre nézett.
-Igazából, kicsi, nem kéne itt lenned...Van már tanítód?-érdeklődött a kismacska szemébe nézve. |
Nem akartam hinni a fülemnek. Daniel...
-Persze, Dan maga ejtett fejre, de szerencsém volt, mivel mohára estem... -magyaráztam vigyorogva. -És persze hogy fájt!- vágtam komor arcot- Au!- dörzsölgettem a fejem tetejét. -Még mindig fáj!- néztem testvéremre, szám széle felfelé görbült. -Felség. -gúnyolódtam. Örültem, hogy én ezt megtehettem a bátyámmal.. Megborzongtam, ha belegondoltam, hogy az összes többi macska, mennyire megalázkodik a testvérem előtt. Én ezt nem bírnám ki. Ezért is jó, hogy nem kell így viselkednem.. Szabad vagyook... Ettől még jobb kedvem lett. Vidáman pillantottam Danielre.
- Te csirkefogó!- mosolyogtam rá- Ne élj vissza a hatalmaddal- viccelődtem -Mindent elhisznek neked- forgattam a szemem. |
Aphrodite oldalba bökött. Elnevettem magam.
- Csak erre sétáltam, és megláttalak titeket! - válaszoltam. Majd Innocencéhez fordultam. - Tényleg fejreestél? És fájt? - viccelődtem rajta. - Szép név Aphro! És Ereal! - mosolyogtam. Leültem, és figyeltem a három macskát.
- Tudom, mert még csak most láthatsz! Én is csak most találkoztam veletek! - mondtam Aproditének. |
-Sziasztok!-Köszöntem, félrebillentett fejjel.-Én meg Aphrodité vagyok, és Ő az öcsém.-Mondtam Ereakra nézve.-Innonence! Fejre estél?-Kérdeztem, és felénevettem. Tudtam, hogy mindketten vicceltek, de a felségtől, nem mertem viccelődve megkérdezni ,hogy tényleg zizzent-e. Mindketten aranyosak voltak.- Summer? Rólad még soha nem hallottam!-Mondtam, kedvesen, és köszönés képpen oldalba böktem orrommal, a kölyköt. |
-Hello!-Köszöntem Summrnak, és Innonencének egyaránt.-Ereal vagyok. -Mondtam. Megvakartam a fülem, és halkan nyávogtam egyet. Egy iciripicirit álmos voltam. Aphroditére meredtem. Aggódtam érte. |
Vigyorogva oldalba bökte a húgát.
-Vigyázz a szádra, Inny, mert még szobafogság lesz a vége-fenyegette játékosan, majd Aphroditére hunyorított.
-Ne is törődj vele. Kiskorában a fejére ejtették-ekkor odaérkezett hozzájuk a palota egyik kölyke. Meghajolt előtte, és ez mosolyra derítette Danielt.
-Szervusz, Summer! Mi járatban?-általában mindenkit ismert a várban, így nem volt meglepő hogy tudja a kölyök nevét. |
Innocence biccentett a macskák felé.
-Sziasztok.- végignézett a macskákon. Általában könnyen barátkozott, remélte hogy ez most sincs másként.
-Aphrodite, lenne egy feladatom: a bátyám. Kissé zizzent, nem gondolod? Vagy menthetetlen?- vigyorgott Danielre.
|
Lassan sétáltam a palota folyosóján. Kicsit később megpillantottam három macskát.
~ Nyilván ő a király! ~ gondoltam a barna kandúrra célozva. ~ Akkor azért hajol meg előtte az a szép nőstény! ~ így gondolkodtam, majd lassan oda is értem hozzájuk. Mielőtt köszöntem volna körülnéztem. Csak mi voltunk itt négyen.
- Sziasztok! - köszöntem nekik, majd meghajoltam. - Felség! |
Megnyugodtam Daniel szavain.Kedvesen félrebillentettem fejem, és rámosolyogtam.
-Köszönöm szavait, vezérem!-Hajoltam meg, királyom előtt. Egyre jobban tiszteltem vezéremet. -Szivesen megismerném testvérét. -Mondtam és várakozva néztem rá. |
Meghajoltam Daniel előtt. Majd vártam, hogy bemutassa Innocencét.
(Bocsi hogy keveset irok) |
-Helló. Én Daniel vagyok, az uralkodó, és köszönöm kérdésed, jól vagyok-nevette el magát a király. Szerette, ha a macskák közvetlenek vele. Amikor Aphrodité megosztotta vele aggályait, szelíden megcsóválta a fejét.
-Aphrodité, te kiváló orvos vagy. Senkinek sem jutna eszébe lebecsülni téged, mindannyian tisztában vagyunk, a képességeiddel-mondta kedvesen, majd hátrafordult.
-Ereal, Aphrodité:hadd mutassam be a testvéremet, Innocence-t.
|
-Szia!-Szólt Daniel felé. -Most, meg is lepődtem. Senki nem sietett hozzám, már egy ideje. Kár..Pedig szeretek gyógyitani-Mosolyogtam Rá.-Kicsit még szomorú vagyok, hogy nincs beteg. Mármint...-Pirultam el, zavaromban-Nem akarom hogy a macskák betegek legyenek, csak...tudod,olyan semmit tevőnek érzem magam, akire nincs szükség.-Öntöttemki szivem Danielnek. |
-Szia!-Ugrándoztam oda hozzá!-Hogy vagy? Majd várakozó pillantást vetettem Aphroditéra, hogy bemutasson. Mivel a lány nem mutattott efféle cselekvést, Ereal ugy döntöött majd bemutatja húgát, és Magát is.
-Ereal vagyok, Aphrodité kisöccse. |
A király megfontolt léptekkel érkezett Ködvárba, Innonece-vel az oldalán. A főfolyósón sétálva megpillantott két macskát. Aphrodité volt, az orvos, és egy kandúr, akit Daniel nem nagyon ismert.
-Szép napot-köszöntöttem őket.-Hogy mennek a dolgok, orvosmacska? Nincs sok beteg?-érdeklődtem.
|
-Jól van megyek. |
-Kövess!-Szóltam.
|
-Jl van megyek....De hova? Kérdeztem félve. |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
