|
Témaindító hozzászólás
|
2011.02.11. 17:46 - |
|
[23-4] [3-1]
// folyt. ködvár // |
-Legfontosabb az elővigyázatosság-zárta le a beszélgetést Daniel, és hosszú, nagy ugrásokkal indult Ködvár irányába. Remélte tényleg minden rendben van. Arianát például nem látta egy ideje...De legyünk optimisták. Biztos nincs semmi gond.
//folyt. Ködvár// |
Innocence megrázta a fejét.- Csak ... aggódtam, hogy minden rendben van-e- felelte vonakodva -tudom, hogy tudsz vigyázni magadra, de hátha mégse. Amúgy meg nem minden garabonc rossz. Sőt, ez a garabonc se volt rossz. |
-Ő egy garabonc, Inny-mondta élesen Daniel.-Veszélyes. És jobb, ha visszamegyünk a várba, mielőtt még több jön!-hangja kissé enyhült.-Amúgy, mikor kijöttél ide, engem kerestél?-kérdezte.-Történt valami fontos?- |
-Félsz tőle, mi?- húzta fel a szemöldökét Innocence Danielre pillantva. -Nem gúnyolódok, mielőtt mondanád...- tette hozzá védekezve a nőstény.
|
Daniel szintén elhúzta a száját. -Kösz a megértés, Inny. Ha nekem ez a mostoha sors jutott, legalább tegyél meg mindent hogy megkönnyítsd-vigyorodott el.-Hát akkor, vissza Ködvárba. Ezek után ki kell pihennem magam-mondta egy drámai sóhajjal, de a lelke mélyén nyugtalan volt. Azóta sem tudta kiverni a fejéből Blaze felemás pillantását. |
Innocence elhúzta a száját. -Én nem bírnám a te életedet- mondta. -Kíséret nélkül sem lehet mászkálnod. Szar ügy- csücsörített a nőstény-Ha engem kényszerítenének se választanám ezt az életet... |
-Furcsán viselkedett-vonogatta a vállát Daniel.-Mintha nem lenne tudatában a veszélynek. Meg hát...garabonc-szisszentette.-Tudod, mit jelent ez. Minden, minden macska tart tőlük.-ingerültsége meggyorsította a lépteit.-Szeretnék minnél előbb vissztaérni a várba. Többé soha nem jövök ki kíséret nélkül-szűrte a foga közt. |
-Bocs, hogy beleszóltam- mondta Innocence hirtelen- Úgy láttam, egyedül nem boldogultál volna... Hogy hagyhattad, hogy ez a senkiházi csak így játsszon veled?- rótta a hímet. |
Blaze felhörrent. Nagyon nem tetszett neki az idegen modora. Egy grimaszt vágott, majd elfordult. A burjánzó füvet bámulta. Nem vágyott haza, hiszen ha ezt megtudná vezére, akkor pástétomot csinálna belőle. Végül a válla fölött hátrapillantott. Látta, ahogy a többiek lassan elmennek. - Legközelebb nem úszod ezt meg! - morogta az idegent bámulva. Majd visszafordult és lassú léptekkel elindult. Pár lépés után felvette áttetsző alakját, hogy ne tudják meg Danielék, hogy merre is tart. Immáron a bal irányba kanyarodott. Tempóján felgyorsított. Lelkét mély, megvető harag mardosta. Végül lassan kiért ködföldjéről...
// Blaze el, Éjfenyves felé // |
Daniel nem tudta, örüljön-e vagy sírjon, hogy Innocence felbukkant. Egyrészt örült, hogy valaki áll az ő oldalán, de másrészt szerette volna ő elintézni a dolgot. -Most tűnj el-sziszegte a vadmacskának.-Menj el, Blaze, és ne gyere vissza. Másodjára már nem én leszek itt, hanem a harcosok. És ők nem kérdeznek. Ha meglátnak, halott vagy-mondta fenyegetőn.-Nem tudom, mit keresel itt, de nem is érdekel. Menj haza.-azzal hátat fordított, és elindult a mostohatestvére mellett vissza, Ködvárba.~Majd később kiküldök pár járőrt. ha még itt van, megtalálják,~gondolta a király, de mégis nyugtalan maradt. |
Innocence felvonta az egyik szemöldökét.- Nincs semmi közöd, hogy én ki vagyok- válaszolta nyersen a nőstény. - Ha nem tűnt volna fel, nagyon nem tud érdekelni a kis játékod, ami megjegyzem elég szánalmas- kunkorodott fel a macska szája széle. -Csak Danielhez jöttem, tudod egy kiskirálynak ezer dolga van, nem hiszem, hogy lenne ideje ilyen gyerekes marhaságokra- mosolygott angyalian a vadmacskára. -Gyere, bátyus- húzta Danielt. ~Mostanában mennyire elkorcsosultak a vadmacskák~gondolta Innocence.~Én is választhattam volna ezt az életet, hiszen félig vadmacska vagyok... Örülök, hogy nem ezt tettem...? ~Innocence maga sem tudta, hogy ez kérdés volt-e. Inkább elhesegette a gondolatot. Várakozón Danielre nézett.
|
Daniel szavait elengedte a füle mellett. Mikor a király rákérdezett, hogy mit akar tőle Blaze, ő csak a vállát vonogatta. - Elengedsz? Ezt mire véljem? Egyébként van nevem is, nem csak a vadmacska. Blaze. Ha lehet, a kiskirályfi inkább a nevemen szólítson. - szólt hozzá a füvesből. Mikor észrevett egy másik ködföldi macska jelenlétét, megdermedt. Kidugta fejét a tömérdek fű közül. Nem érdekelte, hogy ezzel felfedi magát. ~ Ne már, el fogja rontani a játékomat! Pedig eddig tök jól szórakoztam... ~ nyafogta magában. - Hát te meg ki vagy? - érdeklődött az idegen felől. - Remélem nem azért jöttél, hogy elrontsd, esetleg közbeavatkozz a játékomba. Félre ne értsd, szerény személyem fenyegetőzni próbál, inkább csak a fölösleges vitától ovlak meg... - mondta egy ördögi vigyor társaságában. |
Daniel igyekezett mindig arra fordulni, amerről a zajokat hallotta, de nem volt könnyű. A nőstény úgy mozgott, mint egy árnyék. Az, hogy kimondták a nevét, kicsit meglepte a királyt.-Igen, én vagyok. Nálatok még ezt is tanítják?-kekeckedett, de közben figyelme egy pillanatra sem lanyhult. Mikor megérezte a mancsokat a hátán, döbbenten megpördült. Hogy nem vette észre? Most a nőstény akár meg is sebesíthette volna. De mindezek után Blaze rögtön újra eltűnt. Daniel nem értette, mire megy ki a játék, vagy mit akar a vadmacska. Mindenesetre érezte egy másik ködföldi szagát, és növelte a magabiztosságát. -Ide figyelj, vadmacska! Játsszunk tiszta lapokkal. Mit akarsz elérni? Vagy csupán unatkozol, azért csinálod ezt? Megmondtam, hogy elengedlek-hangjába egy kis sziszegés vegyült. |
Innocence könnyed léptekkel vágott átt a mezőn amikor megcsapta az orrát két idegen macska szaga. Közelebb ment, követve az illatokat, amikor megpillantotta a jelenetet. Felvonta a szemöldökét, kissé furcsállta a macskák "játékát" de nem szólt közbe. A szél pont Daniel felé fújta Innocence szagát, így nem volt valami védett helyen. |
Blaze élesen figylet. Nem is a kör közepét bezáró királyt, hanem a messzi távolt leste. ~ Ha rátámadok, tuti kinyirat pár csicskásával... ~ gondolta kedvszegetten. De természetesen hamar felvillanyozta magát. - Te vagy az a... a hogy is híváják... Daniel? - kérdezte suttugva, nehogy egyből rá találjanak. Majd gyorsan helyet változtatott. Egyre meszebbre, olykor már - már a király mellett lépkedett. Mikor a kiskirály mögött termet, mancsait a hátára rakta. Karmait nem engedte ki. Nem szándékozott még sebet eljetni a macsa bőrén. Blaze a kandúr füléhez hajolt. - Megvagy! - suttogta bele. Majd az ellenfél reakcióját meg sem várva, ellökte magát a meleg testtől. Ismételten a fűbe menekült. Ott lopódzott tovább. |
Daniel egy pillanatra megmerevedett. Tudta, hogy Blaze csak játszani akar vele, hiszen ha megöl egy királyt, annak súlyos következményei lesznek. Viszont azt is tudta, hogy a nőstény garabonc. A kandúr hátán végigfutott a jeges hideg. Benne is élénken élt a félelem és borzalom, amit minden ködföldi macskába beleneveltek a garaboncokkal kapcsolatban. Még néha Willtől is kirázta a hideg, ha a nevelt fia furcsán maga elé meredt, vagy különös dolgokat művelt. Mindenesetre Willtől sosem kellett tartania, de ez más tészta. Azt is tudta mindezek mellett, hogy nincs teljesen egyedül. Ha segítség kéne, hangos ordibálását talán meghallanák a jó fülű őrszemek, és akkor Blaze-nek vége. Végül úgy döntött, egy kis bújócska még neki sem árthat, ha nem fajul el. A nőstény nem számított komoly ellenségnek, kémkedni pedig nem is volt a várban mi után. Daniel tudta, hogy Tigris sosem küldené a halálba semelyik harcosát. Nem tudom, miért van itt ez a macska, de nem lehet túl veszélyes, gondolta. Amikor Blaze eltűnt a fűben, magabiztossága egy pillanatra megingott. Megvetette a lábait a földön. füleit hegyezte. A zajokra figyelt, hallotta, ahogy a nőstény bundája surrog a fűben. Füleit a hang irányába fordította, de nem volt biztos benne, merről is hallja pontosan. Fel volt készülve, tudta, hogy a vadmacska bármelyik irányból ráugorhat. |
- Picinyem - kezdte gúnyosan, és próbálta nevetését elrejteni. - Há így bántok erre felé a túristákkal? - Majd felkelt a földről. Pár lépésnyit közelebb sétált a királyhoz. - Egyébként. Nem vagy hajlandó szerény személyedet felfedni előttem? A Ködfölde királykája nagyon titkozatos... - mondta tátra nyitott szájjal. ~ Heh... ha így fojtatom, hamar ideges lesz. Talán, ha egy percig i elfordul, nyekk lesz neki ~ gondolta, majd képzeletében lejátszódtak az események. A drága kis király a földön fekszik egy nagydarab vértócsában, főlötte Blaze. Tetszett neki az elképzelésze. Végül gondolatmenetéből egy éppen arra ugráló nyúl riasztotta fel. A lányra majdnem az inkfartust hozta rá. Pár lépést hátrált. Majd mikor észrevette " támadóját ", fújt eggyet, majd elkergette unnan a kis tapsifülest. - Tudod mit? Ez így unalmas. Gyere, játszadozzunk! - vetette oda egy gúnyos vigyorral. - Találj meg. Ha esetleg sikeres vagy, elviheted a hullám Tigrishez. Ellenben, ha " véltlenül " megöllek, a te tetemed fog díszelegni a markunk között. - Ezzel eltűnt Blaze a füves között. Képességét még nem használta. ~ Ilyen hamar azért nem fedem fel képességemet! Majd csak akkor, ha az életem múlik rajta! ~ gondolta higgadtan. Ezzel szorosan a földhöz simult. Tekintete ide - oda járt. Jól beledörzsölte szagát a földbe. Majd halk, lassú léptekkel haladt előre. Néhol megállt, hogy újra dörzsölgesse a talajt. Majd mikor már elég szagnyomot hagyott, kifejezetten megnyugodott. ~ Így találj meg, drágaság ~ gondolta sunyin. Majd a hím mögé került pár méternyire. Észrevétlenül kerülgette az ellenséget. ~ Na, mire vársz? ~ gondolta, majd hátrébb ment. Nem akarta, hogy észrevegye őt a kis herceg. |
Daniel alig bírta elreteni a mosolyát.-Tudod, nem tapogatózol messze-mondta komoly képpel.-Azt viszont jobb, ha tudod, hogy ez itt nem az "erre-is-meg-arra-is", és nem is az Egyesült Állatok, hanem Ködfölde. Ide nem lehet csak úgy bekóborolni, főleg nem egy vadmacskának. Vagy már a híres istennőtök zarándokutakat parancsol a várhoz?-jegyezte meg gúnyosan.-Mindegy. Én nem akarok botrányt, tehát a legjobb, ha visszamész Tigrishez,és megmondod neki, ha még egyszer beteszitek a mancsotok ide, hamarosan nem lesz mancsotok, amit betehessetek-mondta zordan, majd rögtön utána megeresztett egy "jó duma, mi?" vigyort is. |
Blaze beleszippantott a levegőbe. Messziről lehetett érezni a Ködföldiek jellegzetes illatát. Még mindig a földön kuporgott. Mikor látótérbe került a macska, kicsit megrezzent. ~ Ilyen hamar rátaláltak? ~ gondolkozott. Majd felkelt a földről. Az ötlete, miszerint azt meséli be, hogy csak egy egyszerű kóbormacska, aki ippen csak arra kószált, romokban hevert. Persze ilyen könnyen nem adja meg magát. - Erre is, meg arra is - mondta enyhén bunkón. - Egyébként... te ki is vagy? Úgy beszélsz, mintha valami kiskkirály lennél. - mondta mogorván Blaze, majd az idegent kémlelte. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
