|
Témaindító hozzászólás
|
2011.04.01. 21:40 - |
 |
[34-15] [14-1]
// És egy utolsó reag. ^_^ //
Miedo nem foglalkozik a két macskával. Tekintete a távolt pásztázza, mintha a messzeségben észrevett volna valakit, vagy valamit. Lassan feláll, majd elindul a semmi felé.
Egyre közelebb érve észrevesz egy fehér macskát. A nőstény kedvesen mosolyog rá, majd hátat fordít neki és elindul előre. Miedo vissza se tekint Percy-ékre és a fehér macska mellé sétál.
- Tudtam, hogy itt leszel. A pillangóid mindig elárulnak. - vigyorog rá, majd fejével hozzá dörgölőzik és halkan dorombol.
- Felhagytál már azzal a terveddel, hogy elfoglald az egész birodalmat? - rá se néz a kandúrra, csak előre néz, tekintete komoly és rideg.
- Ilyennek ismertél volna meg? - vigyrog a nagy nőstényre, majd körbeugrálja. - Akkor mind hiába voltak azok az éjszakába menő beszélgetések. Igazából... lehet, hogy hagyom az egésszet. Ezek a macskák olyan esetlenek és hasznavehetetlenek. Aztán meg még gondoskodjak is róluk? Inkább nem. Inkább... szerzek róka vagy mókus alatvalókat! Azokkal még lehetne kezdeni valamit. Bár... - félredönti a fejét. - A mókusok mindenkit elijesztenének a rókák meg... nem néznének semerre. Tökéletes csapat lenne, mit szólsz hozzá?
A nőstény megállt és a kandúr szemeibe nézett.
- Leginkább azt szeretném, hogy pukkaszd ki a bubborékjaidat. - és a két macska csöndben eltűnt a naplemetnében.
 |
-Köszönöm!-Mondta Minto, és elindult felfele. A szél mégjobban süvített a kelleténél. Mintonak összeborzolta a szörét. Még egyszer hátranézett a két macskára.-Viszontlátásra! ajd elfutott, biztosabb helyre, nehogy elfújja a szél.
(Minto el) |
-Nem most-jelenti ki a kölyöknek.-, de meg foglak tanítani mindenre. De most azonban inkább spuri haza, mert az anyád aggódni fog, ha nem talál téged otthon...-utasítja Mintót. A sárkányos-pillangós dolgokra nem tud mint mondani, így csak némán néz a távozó kiscica után, majd Miedóra néz.
-Lehet, hogy nekem is mennem kéne...-jegyzi meg tétován. |
A fekete kandúr gúnyosan kuncogott a hogolyón és a kölykön egyszerre.
- Kölyök, jobb lesz, ha figyelmeztetlek... Percy mellett nem csak vadászni fogsz megtanulni, hanem még meg is osztja veled az élet nagy rejtelmeit, mint a fogyokúrát, ami... - hajol közel Minto füléhez, bár szeretné, hogy a hosszúszőrű kandúr is meghallja.
-Szerintem rá is ráférne. - közli vigyorogva, majd gyorsan kihúzza magát és fejét a magasba szegi.
- Pillangók ide, vagy oda. Sárkányméretű pillangók, vagy pillangó méretű sárkányok... Úgy sincsenek. Macska van, pillangó is és a macska feljebb van a táplálékláncban - sokkal -, mint a pillangó, így van jogom őket elfogyasztani, de... - gondolkodik el egy pillanatra.
- Én még mindig nem szeretem a pillangókat. Nincs jó ízük... - ölti ki undorodva a nyelvét.
- Nem fontos, hogy hogyan értetted. Nem vagyok kölyök, hogy besértődjek, és az nem az én bajom, ha pimasz vagy. - közelebb hajol a fehérez.
- Én is az voltam... és nem is tudod, mennyire. - és vet egy rémisztő vigyort, miközben egy szemével mélyen belenéz a kölyök szemébe. |
-Vadászmester?-Kérdezte elámulva.-És...megtanít mindenre?-Nevetett Minto.-Megtanít most?-Lelkesült fel. Majd Miedo felé fordult.-Ha van egy nagy pillangó, akkor igenis megenne.És ha lenne egy akkora pillangó mint egy sárkány, és rád fájna a foga, akkor te rimánkodnál, hogy hadd maradhass életben-Mondta, majd eszébe jutott hogy egy felnőttel beszél.-Nem úgy értettem, hanem...-Próbálkozott Minto, dde nem talált magyarázatot. |
-Én vadászmester vagyok-mondta Mintónak ünnepélyesen.
-Én foglak megtanítani a vadászat fortélyaira!-rápillantott Miedóra, és kissé megsértődött hogy a kandúr becsmérelte érveit.
-Kérlek! Csak azért, mert macskák vagyunk, még nem kell feladni az egészséget. És én még télen is tudatosan élek-azzal felfújta magát, mint egy hógolyó. |
A félszemű kandúr magában jól nevetett Percy színjátszásán, de egy kicsit kezdte unni, amit szemforgatással fejezett ki, majd unottan leheveredett a fűre, majd nem hagyhatta a füle mellett elhagyni a pillangós kérdést.
- Megenne engem egy pillangó? Én úgy tudtam, hogy a pillangók csak sárkányokat esznek. - rázta meg a fejét a fekete macska. Egy szánalmas pillantással nézett Percyre.
- Egészséges életmód? Normális vagy, öregem? Itt macska-falván az állat nem élhet egészségesen. Főleg télen nem. |
-Megenni szegény pillangókat-Kérdezte Minto szörnyülködve-Nem dehogyis! Neked jól esne ha egy nagy állat, egyszer csak megenne? Én nézni szeretem a pillangókat. Most is úgy keveredtem ide. Egy fehér piros kis pillangóval fogócskáztam.-Mondta Minto aMiedonak, majd fellelkesült Percy szavaira.- Mit fogok tőled...-Majd eszébe jutott, hogy nővére mindig azt mondta, hogy ha majd találkozik egy felnőttel, akkor illendően kérdezzen, köszönjön, stb.-Vagyis...Bocsnat, de mit fogok magától tanulni? És mikor?-Kérdezte, és a tanulás szónál megint fellelkesült, és összevissza ugrálni kezdett. |
Percy rápillantott Miedóra, akit szemlátomást másodszor is lesokkolt egy olyan jellemű macska akivel nem lehet mit kezdeni. Majd rápillantott Mintóra.
-Sétáltam-magyarázta. -Szeretek sétálni. Évekel megfiatalít! Sok jó levegőt kell szívni, főleg fiatal korban. Mondd, sok levegőt szívsz?-nézett a kicsire szigorúan.
-Nagyon fontos! Na meg hogy jól tanulj. Mert én, kérlek szépen...Én leszek a tanárod!-mondta drámai mozdulattal, mintha épp az új kínai császárt jelentené be..Ismét Miedóra nézett, és hozzátette,
-Mellesleg nagyon igazad van! Azt teszek amit akarok és úgy ahogy akarom...Igen, ez az öntudatosság alapköve! Az egészséges életmód öntudatossággal kezdődik! Te, barátom, megtetted első lépésedet az egészség felé!-Percynek szemlátomást nem sikerült elszakadni a drámázástól, de igen jól érezte magát így a bőrében. |
Miedo elcsodálkozva bámult a kölyök kérdésén, majd lassan bólintott.
- Azok tudtommal mindenhol vannak, de... én nem szeretem őket. Nem olyan finomak. - rázta meg a fejét.
- De, te tudod... - hagyta a kölyökre, aki nem sokkal késöbb felsipított, mert odébblökte.
- Azt teszek, amit akarok és úgy, ahogy akarom. - jött a válasz. A kandúr arcáról le lehetett olvasni, hogy akar még mondani valamit, de nem sikerült neki. |
Miedora mosolyogott
-Pillangók vannak?-Ugrándozott-Azokat szeretem. -Majd a fekete hím félrelökte.-Héj! Nem illik.
De azért Percyhez fordulta.Lesütötte a szemét-Nekem..nincsen anyukám.-Mondta-De Extentice a nővérem-Mondta, és oldalrabillentette a fejét-De ha te Ködföldi vagy akkor mit keresel itt?-Kérdezte Minto, |
-Ömm...-zavartan lebámult a kiscicára, és próbált valami mosolyfélét ölteni.
-Nem hinném, hogy itt biztonságban vagy. Én nem vagyok vadmacska, hanem Ködföldi, de ő közülük való...-intett a morcos fekete felé.
-Ismerős vagy. Árnyasvölgyi, nemdebár? Én szintúgy. Anyád aggódni fog, ha elcsámborogsz...-tette hozzá jóindulatúan. Miedo "kiscicákat reggelire" megjegyzésére inkább nem mondott semmit, az ő kedves és naiv jelleme ezt nem tudta hova tenni... |
// Ha Katsa megengedi, bepofátlankodok elé. Amúgy meg, Minto-Chan-Kata, megkérhetlek, hogy legközelebb első szám, harmadik személyben ( E/3 ) írd meg a reagodat? :) //
A félszemű hirtelen felkapta a fejét. Fülét a dobogó mancsok irányába fordította, majd egyik szemével a közeledő fehér apróságra pillantott. Nem tudta, hogy most sírjon vagy nevessen. A kölyök megállt előttök, és idegesító kiscica módjára pattogni ér kérdezgetni kezdett. Miedo egyik mancsát a kölyök fejére tette, majd lehajolt, hogy egy szemmagasságba kerüljenek. Félszemével úgy, ahogy tudott, megpróbált Minto mind a két szemébe belenézni, de ezt a mutatványt inkább hagyta a fekete kandúr.
- Ez itt a Szelesomb, ahol se víz, se hal. Max. pocok vagy madár, világos? És tanuld meg... - kezdte sziszegő hangon. - Nem mind aranyhal, ami fénylik. Szóval, én a helyedben nem mernék bárkihez odamenni. Élnek erre olyanok is, akik imádják a kiscica húst. - felült, hogy a kölyök fölé magasodjon, majd mancsát levette annak a fejéről, és Percy felé lökte.
- Csinálj vele valamit. Sosem értettem a kölykökhöz... - fintorodott el, majd arra pillantott, honnan a kölyök jött.
~ Ahol van egy kiscica, ott sok kiscica is van. Remélem nem fog egy csapat a nyakunkra zúdulni... ~ |
A szél az arcomba fújt.
~Hol vagyok? Az előbb még Árnyasvölgyben voltam.~Gondoltam, és egyre jobban féltem. Megkönnyebbülve vettem észre, hogy két macska vanott.
-Sziasztok? Ti is Árnyak vagytok? Én igen. Nem tudjátok hol vagyunk? Ezt most csak álmodom? Itt van hal? Mert éhes vagyok. Van víz? Vagy valami?-Kérdeztem, és még jobban kiszáradta szám. Majd odamentem a tarkához, és megbögdöstem-Hogy hívnak? Én Mito vagyok.-Majd a feketéhez.-Szia! És téged hogy hívnak? |
- Nate-t? - meglepődött, majd elgondolkodott, hogy most fényezze be bajtársa nevét, vagy inkább tűntesse el, s inkább az utobbi mellett döntött. - Nem hiszem. - rázta meg a fejét. - Esetleg az egy másik Nate volt. - megvonta a vállát. - Igazából nem is fontos. - legyintett egyet, majd felszisszent a bántó megjegyzésen. Elfintorodott és morogva pillantott a kandúrra. - Mintha már említettem volna, hogy elvileg most én lennék az Árnyvadon klán vezére. - sziszegte. - És ez... - mutat az arca szemtelen felére. - Ez nem gyengeségemről árulkodik. És ez... - mutat megtépett fülére. - Ez se nagyon. És ne akard tudni, hogy mi történt a tettesekkel. Remélem sikerült erről meggyőzni téged. - morogta a témát lezárva, majd elfordult. A legsúlyosabb sebét, a fején lévő heget, melyet akkor szerzett, mikor beverte a fejét, azt nem állt szándékában megmutatni, ugyanis az nem nagyon hatalmáról árulkodott. Talán csak arról, hogy miért is olyan idióta olykor.
|
-Amihez igazán hűséges vagyok, az a tanítás-jelentette ki drámai mancsintéssel.
-A tanítás a szenvedélyem. Akkor sem adnám fel, ha kivégeznének-mondta Percy, a vértanú, és hősiesen a messzeségbe nézett, majd pislogott egyet, és visszatért a földre.
-Nate? Mintha...Már hallottam volna róla...-jegyezte meg. Ha nem olyan rövid az esze, akkor talán fel tudja idézni hogy Nate volt az aki tavaly nyáron átvágta őket Árnyasvölgyben.
-Amúgy mondd csak...Világért sem akarlak megsérteni, de...hatalmad? Hatalmad van? Mert hogy, én nem nagyon látom. Rendszerint a hadvezéreknek vagy királyoknak van hatalmuk...vagy talán az vagy?-érdeklődött élénken. |
Miedo csupán mosolyogva rázta a fejét. - Nem, Percy, az túlontúl egyszerű lenne. Nekem erre van már egy tökéletes tervem, és egy tökéletes segítőm, Nate. Épp ma ment beszélni a mostani vezérrel. Amennyiben nem jutunk megeggyezésre, a B-tervhez kell folyamodnunk. - húzza idióta vigyorra a száját. - De így is sokat mondtam el, de mivel Ködföldi vagy, mit érdekel téged az Árnyvadon klán sorsa.... - vonta meg a vállát. - Viszont, ezek szerint hű is vagy a csapatodhoz, és semmiért se állnál át az én hatalmam alá. - nézte végig a büszke macskát. Reménykedett benne, hogy a kandúr valóban így gondolja a helyzetet.
|
-Ez borzasztó-szönyülködött Percy teljes átéléssel.
-Szerintem menj vissza, és követeld a jogaidat!-bíztatta.
-Ilyesmit nem tehetnek veled-mondta felháborodottan, persze sosem volt tisztában saját naivitásával.
-Hogy én? Én, kérlek szépen, Ködföldi vadászmester vagyok, Árnyasvölgyből-mondta büszkén, és kihúzta magát, bár a sok bundától még így is ducinak tűnt. |
A rokonok, meg a régi klánja eszébe juttatta az akkori időket. elfeküdt a fűben, lehunyta a szemét. Nem tudta, mennyit mondhat el Percynek. Gondolta, hogy egy áltörténettel egyszerűbben kikerülheti a múltal kapcsolatos kérdéseket. - Anno apám volt a klán vezére, de őt megölték és valamiért rám fogták és elüldöztek. Igazából, mert én lettem volna a következő vezér és azt hitték, hogy én öltem meg a saját apámat, hogy vezér lehessek. - tartott egy rövid szünetet és az égre nézett. - Épp ezért is megyek vissza, hogy elfoglaljam méltó helyemet a klánba. - lassan a kandúrra nézett. - És te hova valósi is vagy? - kérdezte vigyorogva.
|
//Kár, pedig jó :P//
-Az jó, ha visszamész! A nosztalgia fontos-bizonygatta Percy.
-Na meg hogy láthasd a rokonokat! A rokonok fontosak, még ha nem is értik meg sokszor a macskát-mondta bölcsen.
-Amúgy miért mentél el?-kérdezte érdeklődőn. Lefeküdt a fűbe a hátára, hogy a nap terebélyes hasára süssön, és ráérősen nyalogatni kezdte mellső mancsát. |
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
